A vezeték nélküli telefon nem feltétlenül jelentett kétirányú kommunikációt az 1920-as években.
A legtöbb készülés vagy adó vagy vevő volt. A kettő egyszerre nem ment.
Ugyanakkor sok feltaláló fantáziáját birizgálta az, hogy vajon milyen lehetne egy igazi "walkie-talkie" technológia, amely adóvevőként működik. 1920 március 21-én jelent meg egy cikk Ohioban, amelyben egy bizonyos vezeték nélküli telefonról volt szó. A riportert lenyűgözte, hogy ahogy a sofőr által vezetett autó elhajtott a garázstól. A feltaláló a hátsó ülésen ült a gépezettel. Amikor több száz méterre voltak a háztól, ahol a felesége várta a "hívását"... tudtak egymással beszélgetni:
"Éppen az utcán haladunk. Hallod amit mondok?"- kérdezte.
"Igen, tökéletesen" - jött a válasz.
Az autóban egy riporter és egy fotós ült még, mindketten fejhallgatóval, így pontosan tudták követni a beszélgetést és annak minőségét. A találmány annak idején 15 dollárba került (mai árfolyamon ez kb. 160 dollár). Gondoljunk csak bele milyen hatással lett volna a szerkezet az I. Világháborúra, ami két évvel előtte ért véget.